Ajánlás.

A magyar népi művelődés szellemi életének van egy még  soha meg nem határozott, szabatosan ki nem fejezett, de ma már mindenki által létezőnek hitt ténye, amit még körülírásban is csak megközelítően tudunk megnevezni: az a valami, amivel a magyar ember egykedvűen tudja venni a nagy örömöt csak úgy, mint a nagy bánatot, amivel természetesnek tudja venni a születést csak úgy, mint a halált, amivel meg tud nyugodni a megváltoztathatatlanban, amivel megméri a maga élete sorsát, jéleményét megalkotja, társadalmi érintkezése formáit meghatározza, a formákat életté varázsolja, konzerválja, átadja, sajátosságaival megtölti, amivel érzékeli azt, ami idegen, elutasítja, ami nem rászabott; amivel hamarabb meg- érzi a tavasz első leheletét, mint a hóvirág, amivel el tud helyezkedni a maga világában, rendszerévé tudja alakítani a természeti világ változásait, amivel megéli emberi életét, amit csak azért nem tudunk egyetlen szóval kimondani, mert maga a nép csak élte ezt az alapvonását jelentő jellegét, de nem törte a fejét a kifejezés formáin, akiknek pedig gyakorlatuk volt kifejezési formák meghozásában, azok már nem élték a maguk életében ezt, így ki sem fejezhették soha!

Csurgó várossá válásának 10 éves évfordulójára ajánlom ezen kis történelmi írást, mindazoknak, akik a nagyvilágban e helyen, Csurgón és környékén vannak otthon. Ajánlom a fiatal és későbbi generációknak, abban a szerény reményben, hogy általa erősödik kötődéstudatuk, otthonuk szeretete. Különös hangsúlyt ad mindezeknek államiságunk ezer esztendeje, hazánknak és annak végvárának, Csurgónak küzdelmes és zivataros évszázadai.

"Előszó

A tudomány az emberiség kultúrájának olyan műfaja, amelynek tartalma természeténél fogva - folyamatosan változik. Ami egy évszázaddal ezelőtt szenzációt keltő megállapítás vagy felfedezés volt, az ma már a középiskolás tananyag nélkülözhetetlen része lett,vagy- más esetekben - idejétmúlttá vált. A magyar agrárium történelmének sok kiemelkedő alakjával büszkélkedhetünk. Ezek közé tartozik Nagyváthy János is, akinek könyvei, tanulmányai, egész életmüve az időt állók kategóriájába tartozik. Ékes nyelven írt műveit ma is sokan, élvezettel olvassuk, mert megtaláljuk bennük azokat a bölcs felismeréseket és hasznos tanácsokat, amelyek korunk gazdáinak (többségük „szorgalmatos mezei gazda" vagy „házi gazdaasszony") javára válnak."

"A csurgói diák (1832—1834)

Noszlopy Gáspár nevével a csurgói református ginmáziumban először az 1831—32-es tanév második felében találkozunk. Az 1832. április 1-én tartott első félévi vizsgán négy tanuló között a declinisták, azaz az akkori elsős gimnazisták között szerepelt."